Mosoni Eszter
1997-ben végeztem az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. A szakdolgozatomat a gyerekek jogellenes külföldre vitelének témájából írtam, ami akkor még nem volt annyira időszerű téma, mint manapság, de a családjogon belül nagyon érdekes, kutatható területnek találtam.
A szakdolgozat írása közben elég sok időt töltöttem el a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, és komolyan gondolkodtam a bírói pályán, de végül ügyvédjelölt lettem Dr. Szűcs Andrea Ügyvédi Irodájában.
Dr. Szűcs Andrea irodája klasszikus ügyvédi praxis, melynek kiemelt szakterülete a családjog. Andreától szakmailag és emberileg is rendkívül sokat kaptam. Tőle tanultam meg, hogy egy válás során nincsenek nyertesek és vesztesek, és az eljárásban résztvevők feladata az, hogy a közös gyerekek érdekében mindent tegyenek meg a békés, empatikus, konstruktív megállapodás érdekében.
2001-ben meghalt az édesapám, és úgy alakult, hogy az általa alapított cégben dolgozva tettem egy közel húsz éves kitérőt az eredeti pályámról, és HR vezetőként, illetve vendéglátósként tevékenykedtem. Közben azonban soha nem távolodtam el a családjogtól: barátoknak, munkatársaknak, vendégeknek, ismerősöknek adtam tanácsot leginkább válási/gyermekelhelyezési ügyekben, és számos egyezség létrehozásában is közreműködtem.
Jogot végzett barátnőimmel sokszor beszéltünk arról, hogy ha elég élettapasztalatot szerzünk már a saját területünkön, akkor nyitunk egy közös mediátor-irodát, és az milyen jó is lesz.
2020 nyarán újból vett egy fordulatot az életem, és 47 évesen új célt kellett keresnem. Először a rendezvényszervező szakma jutott eszembe, amiben van egy 20 éves gyakorlatom, de a barátnőm, aki mindenre jobban emlékszik, mint én, egyik este feltette a kérdést, hogy „ugye akkor végre elkezded a mediátor képzést, és mediátor leszel?”
Másnap feliratkoztam Dr. Fellegi Borbála és Winkler-Virág András mediátor-képzésére, és eltöltöttem néhány olyan napot Borcsával, Andrással és a csoporttársaimmal – szigorúan maszkban -, melyeknek minden egyes percében azt éreztem, hogy a helyemen vagyok, ez az én módszerem, ezt szeretném csinálni egész életemben.
A konfliktus maga is lassanként patológiás tünetté válik a szemléletünkben. Eszménnyé lenne a konfliktusmentes ember, akinek jellemfejlődésével biztosan bajok vannak? Mert a jellem bizony konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, megfelelő megküzdés az, amire törekednünk érdemes.
Popper Péter
